Még évekkel ezelőtt akadtam rá Köbli Norbert egyik filmjére - pontosabban az egyik forgatókönyvéből írt filmjére - ami nagyon tetszett. Írtam is róla egy rövidet, csak ajánlani tudom: Trezor

Elhatároztam, hogy a többi filmjét is megnézem, mert éppen ideje volt minőségi magyar filmet készíteni - ahol nem a suttyóságon kell csak röhögni/szégyenkezni. (Khm, Üvegtigris széria) Így került sorra az Árulók.

Szerencsére a Trezor messze nem az egyetlen filmje Köblinek, van miből válogatni. Persze kell is, akadnak itt olyanok, amiket bottal sem piszkálnék meg, de van pár, ami zseniális: Filmográfia

A teljesség igénye nélkül, például a mostanában folytatást kapó(kapott?) Vizsga - Kulka János, Scherer Péter. Nagy Zsolt, Elek Ferenc - szóval minőség. Ahogy a másik nagyszerű film, a Félvilág - Mágnás Elza története - Gryllus Dorka, Kovács Patrícia, Döbrösi Laura és ismét Kulka János.

Nagyszerű filmek, amik tulajdonképpen színpadi darabként is megállnák a helyüket - de pont ez az, ahol remekműveket lehet csinálni, kisebb költségvetésből, a színészi játékra koncentrálva. Nem kell versenyezni a látványfilmekkel.

Szóval az Árulók. A téma ismét egy fontos időszak, pici, személyes szemszögből elmesélve. 1948, a kommunista fordulat éve. A főszereplő apja, egy katona, aki írt egy könyvet egy orosz hősről, a 48-as szabadságharc kapcsán. A lány pedig ebből készül darabot rendezni.

Láthatjuk azt, hogyan szivárog be a mindennapokba az, amit a történelemkönyvekből tudunk. A szereplők viszont még nem fogták fel, milyen évtizedek várnak az országra. A fiatalok a háború után tele vannak reménnyel, végre szabadság van. Tovább nem is mesélem, mert spoileres lenne - nézd meg :)

A film összeségében tetszett: a környezet, a hangulat nagyon jól eltalált. A cselekményfejlődés feszes és élvezhető, a színészek nagy része hitelesen alakít. Ez alól a főszereplő lányt játszó Sztarenki Dóra a kivétel. Nem tudom megmondani miért, de a Terápiás szereplés után egyszerűen nem tudom hova tenni a játékát. Sokszor nem tűnik természetesnek, inkább túljátszott - lehet, hogy túl színpadias.

És van egy nagyobb "de"! Olyan érzésem lett, mint amikor Tarantino filmjeit kezdtem végigvenni, miután a Ponyvaregény, a Becstelen Brigantik és a többi megtetszett. A korábbi filmekben látom azt, hogy mi a kiindulás, mi vezetett, alakult odáig, hogy egy Ponyvaregény megszülethessen belőle. De valahogy sem a Kutyaszorítóban, sem más korábbi filmje nem volt elég jó.

Vagy ahogy Guy Richie-nél a Blöff számomra a vízválasztó. A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacsőben is benne volt már sok minden, ami a következőben zseniális filmet eredményezett, de még nincs eléggé átsütve - nyers és még egy kicsit rágós.

Ez esetben persze az időrendiség nem állja meg a helyét, hiszen az Árulók a Vizsga és a Félvilág után, a Trezor előtt készült film - de azt nem tudom biztosan, hogy maguk a forgatókönyvek milyen sorrendben születtek meg. Az az érzésem, hogy ez régebbi darab. 

Persze az is lehet, hogy a forgatókönyv kibontásához szükség van Bergendy Péterre, vagy Szász Attilára, aki a többi szuper filmet rendezte. A másik Fazekas rendezést, a Szabadság - Különjárat-ot majd ennek fényében nézem meg, de a Berni követ ismét egy Bergendy film.

A nagy kérdés A játszma lesz, mert azt ismét Fazekas csinálja, nagyon bízom benne, hogy odateszi magát.

Végezetül azt mondom, hogy adjatok esélyt ezeknek a filmeknek, különösen a kiemelkedőeknek. Nem csak szemetet lehet gyártani itthon sem :)