Nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy, elvársak! - tulajdonítják az idézetet Rákosi Mátyásnak - ha jól emlékszem, Hofi poénja volt.

Ez jutott eszembe, amikor a napokban bevezették a hatósági áras élelmiszereket, a tavalyi hatósági áras benzin mellé. Ebből is látszik, hogy dübörög a gazdaság - csak ez mintha az összedőlés zaja lenne, nem a hatalmas haladásé.

Az mondjuk jó, hogy annak, aki az elmúlt évtizedekben átaludta a töriórát, lemaradt a XX-ik század második felének magyar történelméről, annak csak körül kell néznie - közkívánatra éppen ismétlés zajlik.

Ideteszek egy idézetet, aminek a stílusa és tartalma nagyon sok, mostanában megjelent nyilatkozatok között simán elfér, de egy picit régebbi:

“A Párt ezért ismét erélyes harcot indított a drágaság, a spekuláció és az árdrágítók ellen, annál is inkább, mert tavaly augusztus 1. óta sem a város, sem a falu dolgozóinak életszínvonala nem javult. Elérkezett az ideje annak, hogy vaskézzel fogjuk meg a spekulációt. Ezen a téren eddig nem voltunk elég erélyesek. A spekuláció üldözése önmagában még nem elég. Ahhoz, hogy több ruhát és cipőt tudjunk megfelelő áron adni a dolgozóknak, új rendszerre van szükség: tervszerű gazdálkodásra. Arra kell törekedni, hogy ne a gyáros haszna irányítsa a termelést, hanem a nép érdeke.”

Rákosi Mátyás, a fordulat éve - mek.oszk.hu/04400/04493/04493.htm