Az elmúlt napokban volt szerencsém elolvasni Andy Weir új könyvét, a Hail Mary Küldetést.

Nem akarok spolierezni, csak összegzést mondanék és azt, amiről eszembe jutott, hogy írjak róla.

A könyv azoknak tetszeni fog, akinek az előző kettő bejött - különösen az első, a Marsi. Az író hű marad a stílusához, nagyon tudományos, részletekbe menő, mint eddig is. Ebben kicsit jobban elcsúszik a fiction felé a sci-fi elemből, de nem kell félni, van bőven szilárd kockaság is benne 🙂

Legalábis annak nem kell félnie, aki eddig is ezt szerette, mert aki nem, annak elég unalmas lesz - a csavarokkal, fordulatokkal együtt is. Ezúttal is a világűr a célpont, de az elrugaszkodásban egy idegen organizmus is képbe kerül, ami elég nagy gondot okozhat, ha nem járnak utána - de nem spoilerezek többet!

És miért írok most róla, amikor már napok óta végeztem vele és most az Artemiszt eszem? Hát azért, mert a google valahogy ezt kitalálta. Utoljára akkor került részemről IT közelbe a dolog, amikor Esztinek mutattam a könyvet - még a névnapom előtt. Azóta csak a fizikai könyveket forgattam és Esztit fárasztottam szóban az új könyv élményével - de ennyi.

Ezek után elég nehezen fogadom el, hogy a telefonok nem hallgatóznak a háttérben és nem elemezik, amit mondasz. Már az intelligens asszisztensek is ezt teszik, amit a telefonodon is be tudsz kapcsolni. Persze, csak akkor működik, amikor megengedem neki, becsszó :D