Kettőszázhetvenöt - ez a szám a péntek reggel elérhető, előző napra vonatkozó elhunytak száma, akik "érintettek" a coviddal.

Erre viszont a két legjellemzőbb reakció: "influenzában is 25.000-en halnak meg évente" - nem, közel sem. Valahogy nem lehet látni minden "normális" évben eddig egyszer sem, hogy ennyire szarrá terhelné az egészségügyet az éves 25.000 ami csak a szezonban, azaz pár hónap alatt történne. Arról nem is beszélve, hogy ez a szám sem igaz.

Azt most csak érintőlegesen venném ide, hogy az összes halott szám növekedés +17.000 volt a tavalyi (2020) mérleg, bármelyik korábbi évhez képest. Nem covidos, nem kolerás, "extra" halott. És nem  Úgy, hogy az egész teliberakott világ le van zárva, távmunka, maszkok, fertőtlenítés, rengeteg utazásból/mozgásból adódó haláleset "elmaradt". De ennyit nyugodtan leszarunk, amíg nem mi vagyunk, vagy valami szeretett családtag. (Ha nem szeretett, akkor már nem is gáz, ugye?)

Másodsorban az, hogy minden rendben van, aki mást állít az sötétbenbújkálóellenforradalmárstb. Pedig azt sem, egyszerűen csak már kezd homlokig érni a szar, aki valaha látott kórházat belülről, azokat már lepkehálóval fogdossák össze.

Mindenestre az egészségügy nem omlott még össze - de csak egy szempontból nem - mert nincs pontos definíciója a dolognak, nem is lehet.

Idézni csak pontosan illik, szóval csak jellegében idézném meg Puzsér és FAM nagyon idevágó véleményét, ami a maga szörnyűségében igaz: Ugandától, Belga-Kongótól, vagy akár Szíria egyes részeitől tényleg messze vagyunk. Ha azt tekintjük összeomlásnak, akkor még mindig  - és még sokáig - abszolút luxus szinten vagyunk.

Csak abba kurva kényelmetlen belegondolni, hogy rohadtul nem akarnál a fent említett országokba eljutni sem, nemhogy az ottani egészségügyi lehetőségre bízni az életedet. A többi járókelő életét, szomszédét, pláne az ellenségét simán. Az megy nekünk...

Hú de nyomasztó bejegyzés lett...na, azért nem írtam már két hete.