A héten egy akció keretében beszereztem ingyen a GTA 5-ik epizódját. Igaz, egész éjszaka töltött, mert 95Gb volt, de ha már ingyen van, gondoltam ránézek. Valamikor régen, a történelem előtti időkben nagyon sokat játszottunk az elődökkel.

Általános suliban az első rész, majd egy nagyobb ugrással a Vice City. Szuper játék a mai napig. Nosztalgia 80-as évek, szabad világ, remek zenék  - korabeli számok, különböző rádió adókon. Egy rakás nyúlás a Miami Vice és a Sebhelyesarcú világából, pofátlanul, ahogy a Rockstar szokta.

A következő részekből a San Andreas lett volna, amit ki tudtam próbálni, de a 90-es évek, műanyag fekete gengszterei sem akkor, sem pár éve nem tudtak megtartani, amikor megvettem az előző részt steamen és csomagban jött ez is. A negyedik rész teljesen kimaradt, az már a modern éra, egyre valósabb grafika, korban még később.

Ez az aktuális epizód, az ötödik, ránézésre nagy szép. Megvan benne az, ami anno, fapadosan elvarázsolt minket. De most ez valahogy kevés. A világ teljesen a mai, gyakorlatilag annyira valós, amennyire lehetséges - úgy, hogy közben a vagány homokozó jelleg megmaradjon. Viszont, annyira konzol ízű az egész, hogy az már fáj. Már a menü is, de a játék irányítása is ordít azért, hogy valami gamepaddal játszd, mert az egér-bill kombó csak muszájból van benne - na ezzel nálam el lehet ásni egy játékot.

Igen, öregszem és igen, anno a NES korszakban egy tucat "irányítót" szétnyúztunk, de meg van az a pár műfaj, ahol annak a helye van. Verekedős játék, vagy Marioszerű platformer - oké. De egy belső nézetes, szabad világú lövölde? Marhaság.

Szóval ennyi volt, visszatértem inkább egy örök klasszikushoz ismét: StartCaft. No nem éles meccsek, mint 6+ éve, amikor az 1v1 volt a minden. Abból már nagyon kikoptam, a játék is megváltozott. Hiába az 1000+ lejátszott meccs, azóta a 3 fajból 2-t rendesen megtápoltak, új egységek, képességek segítségével - no meg a kedvenc bogaraim legyengítésével. Ez az ára, ha a legrugalmasabb és legnehezebb oldalra rászabadítasz egy rakás koreait, akik kihozzák belőle a maximumot. Kénytelenek gyengíteni, mert a többi nem annyira rugalmas - eszement képességek nélkül viszont közép szinten annyi esélye van, mint a légynek a légycsapó ellen.

Szóval előszedtem a játékot, egy kis kampány, a harmadikat eddig csak egyszer játszottam végig, az első kb 7-8 alkalmával szemben, ezért azzal pötyogtem.

Aztán addig filóztam, amíg eszembe jutott, hogy saját, gép elleni meccset tudok játszani a régi szabályok szerint - nézzük meg. Először csak régi pályákat kerestem, de azon is elkalapált a gép, mint az újakon. Utána viszont megtaláltam a retró módot és máris ment a dolog. Persze így is kihívás, de legalább van esély.

Például előszedtem egy régi mumus pályát is, ahol a lejátszott 12 tétmecsből csak egyet nyertem anno, mert megszakadt az ellenfél kapcsolata. Most, igaz, hogy nem elsőre, de revansot vettem. Aztán még öcsémet is sikerült bevonni, egy jó multi mindig jó móka.

Végszónak a válasz: szerintem aki valamikor rákapott a játékokra, soha nem szabadul teljesen. Nem azért mert addikt, hanem mert nagyon jó levezetés és kikapcsolódás a napi stressz után. A forma és az eszköz persze változik, de a régi jó élményekkel mindig jó összefutni :) Aki még nem élte ezt át, tegyen egy próbát. Elvégre Homo Ludens vagyunk, vagy mi.