Ebben az adásban beszélgetnek arról, milyen mértékben eldurvult a magyar társadalom, mennyire embertelenek lettünk: Flaszter 84. – Magyarország eldurvulása

Egy valamivel nem értek egyet - ez nem újdonság. Minél több információhoz jutsz hozzá, annál tisztábban látszik, hogy mindig is ilyenek volt a drága nép. Minél nagyobb a szükség, annál nagyobb az esélye annak, hogy előkerül egy erő vagy hatalom, ami segíti ezeknek a dolgoknak az előbújását.

Tényleg elég csak a XX-ik század magyar történelmét végignézni: a fehér/vörös terror, a nyilasok és utána a komcsik esetén is nagyon könnyen azonosultak azzal, hogy valamilyen zászló alatt tiporjuk a szomszédot - nem az ország szomszédait, hanem a szomszéd lakót! Több helyen is feljegyezték, hogy még a precíz és hatékony németek is azt kérték a magyar hatóságoktól, hogy küldjék lassabban az embereket a lágerek felé, mert nincs kapacitás ennyit elszállítani...

Még egy furcsa dolog jutott eszembe: azt szokták mondani, egy jó történetről, hogy gyerekkorban az antagonista gondolkodásával és motivációjával még talán nem is foglalkozol, ő a gonosz és kész. Aztán ahogy telnek az évek, rájössz, hogy mennyire érthető mégis a motivációja.

Még ha a módszerei, vagy amit csinál egyáltalán nem, a gondolatmenet stimmelhet. A filmekben legtöbbször ettől függetlenül elbukik, mert azt szeretnénk látni. A való életben Jokernek igaza lesz: a város tényleg felfalná önmagát, csak kevesebb látványos cgi-vel körítve. Simán csak felnyomják a szomszédot az ávónak.