Nos, túl vagyunk az eddigi legdurvább edzőtáboron is. Nem a technikák miatt volt az, hanem a meleg miatt. végig 40-41 fok volt - a termen kívül. Hogy bent mennyi volt, ahol 130+ ember folyamatosan edzett, azt nem is tippelném meg.

Laza majd 4 órás úttal eljutottunk a helyszínre, ennél messzebb már nem is nagyon van dojo az egyesületből :) Viszont a tábor remek volt, a szervezés is egészen jó, bár szegény Attila nem kapott szállást, hiába foglalt - így mi adtunk neki egy ágyat. Pénteken még egy kis élményfürdőzés is belefért, szombaton szokásosan bankett. Aminek nagyon örültünk, az a terem volt - légkondi ment végig teljes erőből, áldás volt. A kaja nagyon jól sikerült, egy rakás éhes aikidóst is sikerült jóllakatni, szóval elég is volt. A szórakoztatási rész nem volt telitalálat viszont. A karaoke maximum pár számig vicces, az is a bulik végén, de így elég gyorsan elfogytak az emberek - még mi is felmentünk az izzó szobába.

Másnap a mi senseiünk parádésan levizsgázott, de ez nem volt kérdés. A többiek azért kicsit akadoztak, de a japán sensei elnéző volt. A siker után végrehajtottuk a tervünket is: a dojo tagjaival körülfogtuk a mesterünket és négyszer-ötször feldobtuk a levegőbe, éljenezve - és amilyen rendesek voltunk, mindannyiszor el is kaptuk! :D

A vizsgával kapcsolatban még egy apró részlet. Gábor megkért, hogy legyek a 4-ik ukéja a vizsgán - nem nagy dolog uke szempontból, az utolsó technikánál, amikor négyen támadják akkor kell futásból, szemből támadni, a tori pedig szétszórja a támadókat, mint majom a lisztet. Felültünk a vizsga elején a tatamira, ahogy illik, mindannyian. Szépen lement az első három, majd elkezdődött a minket érintő - ekkor még előrébb mentünk, meghajlás, majd vissza - még ekkor sem szólt. Majd amikor a legvégén, a négytámadóshoz ültünk ki, akkor integetett a japán mester. Először azt hittem, rossz helyre ültem, vagy valami mást csináltam rosszul, amikor Balázs fordított: barna öves uke mégse legyen, cserélje le valaki gyorsan.

Nos, a mesterünk arcára kiült a meglepettség egy pillanatra, eddig velem gyakorolt, mások már vagy vizsgáztak, vagy átöltöztek - végül egy korábbi vizsgázó ukéja ugrott be. Ő szerencsére jól teljesített, én viszont égtem mint az olajkút. Ott ültem egy órát, izzadva és izgulva, hogy tudjak segíteni, erre a legvégén lecserélnek. Nem a vizsga előtt, nem a bevonuláskor, nem a konkrét vizsga kezdetekor. Akkor, amikor éppen a technikát kezdenénk - hogy az a %!#&@

Mindegy, a lényeg, hogy a mester örült és túléltünk mindent :)