A dumaragu websorozat befejezésének emléket állítva a HH mostani epizódja egy számomra klasszikus filmről szólt: Az ötödik elem.

A film maga 1997es - azaz mára nagykorúnak számít. Annak idején még moziban láthattam, erkély, első sor - hatalmas élmény volt. Akkor 9 éves fejjel már rajongtam az akciófilmekért és az akció-vígjátékokért is. Ez a film bőven az utóbbiba hajlik, de a célját nem is leplezi: szórakoztatni akar. A történet nem túl bonyolult, jó és rossz oldal harca, megfűszerezve egy kis die hard érzéssel, valamint sci-fi környezettel. Ami szerintem a legnagyobb erénye a filmnek, mert Willis eszméletlenül laza, Jovovics dekoratív, de nem biodíszlet, hanem tényleg színészkedik, Gary Oldman fantasztikus pszihopata rosszfiú, Ian Holm nagyszerű, Chris Tucker pedig zseniálisan ripacs.

A cselelmény többnyire pörög, Luc Besson többször is jól alkalmazza az összehangolt, párhuzamos történéseket, a humort pedig ahol a látvány és a helyzet nem adja ki, egy remek egysorossal dobja meg.

"- Akar még valaki tárgyalni?
 - Hol tanult meg így tárgyalni?"

Mindez egy halál laza kapáslövés után, amivel leszedi az idegen terroristák vezérét. Elmomdva nem az igazi, látni kell. Igazából a film remek érv a magyar szinkron mellett, mert jól látszik, hogy ahol van pénz, nagyszerű dolgokat tudnak kihozni.

Ahol viszont nincs, ott a jó ég mentsen meg bárkit a megnézéstől. Sajnos az utóbbi időben egyre több ilyen akad.

A már említett egysorosok mellett a rádiós közvetítés Geszti előadásában szuper, azért tudott valamit ő is, 97ben még a karrierje is jobban ment.

Azt hiszem ennyi, a filmet meg kell nézni. És nem szabad komolyan venni :-)