Pénteken délelőtt az iroda teraszán megcsodáltuk a részleges napfogyatkozást. Nem volt rossz, különös volt látni ilyesmit élőben újra, úgy 15 év után. Igen, 15 év. Ez akkor esett le, amikor Bence kollega elővette a napleső papír szemüveget, ami még a '99-es napfogyatkozáshoz készült.

Egy pillanatra belegondoltam, hogy az elmúlt 15 évben mennyi, de mennyi dolog történt; hogy azóta a kis apró emberkéből, aki voltam, hogy lett ez a fiatal felnőtt. Most nem tudnám összeszedni mindazt, ami akkor átfutott a fejemben, de azért eseménydús és összességében olyan időszak volt, amiben a rossz mellett sikerült jó pillanatokat is kifogni. Ez egy olyan téma, amit nem egy bekezdésben kell megírni, de fel kell jegyezni. Aztán megírni.

A másik "élmény" hazafelé történt, amikor egyedül gurultam az isten háta mögött utca 22 felé. A zenedobozom bedobott egy régi pokolgép számot. Pokolgép - A jel Egy karcos, igazi magyar rock óta, a szöveget hallgatva eszembe jutott a 15-16 éves énem. Amikor a szöveghez hasonlóan kezdtem kapcsolatba kerülni ezzel a zenei műfajjal, és az első koncert, amin végig a legnagyobb tömegben ugráltam. 

Kíváncsiságból megpróbáltam keresni képeket, fotókat a koncertről. Aztán szépen lassan leesett, hogy bizony 2006 április 7 olyan régen volt, hogy még a tankcsapda honlapján sincs róla infó. Régi, archív cikkekben van utalás a turnéra, a koncertre. De akkor még nem mászkált mindenki okostelefonnal és nem is készült 200 fotó/per esemény.

Egy képet találtam, ami az egészhez köthető, egy jegyet. Nem annak a képét ami az enyém volt. Az már a koncert közben történelemmé vált - egészen pontosan szétmállott a zsebemben. A tömegben való ugrálás eredményeként annyira leizzadt mindenki, hogy a nadrágomból és a polómból szó szerint csavarni lehetett a vizet. A jegy a zsebemben pedig ennek megfelelően szétázott. De nem felejtem el azt a koncertet és nem csak az éjjel és másnap tapasztalható egész éjjeles koncert miatt.

Az első koncert után az ember hajlamos rá, hogy álmában újra és újra csak azt lássa. Még másnap hazafelé a buszon is Lukács üvöltött a fejemben. Ha nem szerettem volna ennyire, simán megutálom :)

Szóval arra jutottam, tartozom annak a lökött srácnak azzal, hogy felemelem a seggem és elmegyek a májusi koncertre, ha már a városban lesznek. Igaz, a közönség jórésze egy 10essel fiatalabb lesz, de nem érdekel. Megérdemli az a kis lökött :)

Tankcsapda - Mindenki vár valamit (Teljes album)