Popper Péter egy könyvét olvasva futottam bele egy érdekes dologba: az apja idejében akkor tartottat valamit igazán minőséginek, ha igazán tartós és maradandó volt. Legyen az egy cipő vagy más ruhadarab, esetleg egy bútor. Ma már ez megfordult - mindenből az új, a szebb a jobb, a gyorsabb a divatosabb kell mindenkinek.

Lehet, hogy régivágásúnak tűnik, de bennem felmerül, hogy érdekelne mondjuk egy olyan cipő, ami ami kényelmes, jól néz ki és még öt év múlva is cipő. De igaz ez bármi hasonlóra. Hajlandó lennék megfizetni az árát, de szerintem nem tud mutatni senki olyat, ami nem esik le az ember lábáról két év után - és mégis nevetségesen sokba kerül. Ami azt illeti márkákkal itt nem hiszem, hogy lehetne példálózni, ugyanabban a gyárban készül a márkátlan is - csak műszak után.

Sajnos ezek a dolgok legtöbbszor javíthatatlanok is, arra ösztönözve, hogy újat vegyél. Nagy kár, valami azt súgja, lenne azért nagyobb kereslet az ilyesmire, de üzletileg tarthatatlan. Mindenestre, azért próbáljuk megjavítani a dolgokat, ne kidobni.

Hmm, visszaolvasva elég nyomott hangulatú bejegyzés - pedig pont az ellenkezőjére gondoltam. Nézzük pozitívan a dolgokat és becsüljük meg, javítsuk meg, ami megérdemli. Tartozunk ennyivel magunknak és a földnek is :)

Szerk.: ja igen, a Popper könyv a Lélekrágcsálók, ajánlom mindenkinek!